Iskolánkban sokan tudják - ki ilyen, ki olyan okból -, hogy az emeleten, a kémia terem mellett található az iskolai könyvtár. Sokan mégis ritkán merészkednek be a könyvek birodalmába.

Azért vannak, akik rendszeres időközönként felkeresik ezt a csendes kis helyet. Vannak, akik itt tartják a korrepetálást, vannak olyanok, akik számítógépezni ülnek be 10-15 percre, de akadnak köztünk iskolai könyvet kölcsönzők, vagy olyanok, akik néha visszajárnak, hogy információt gyűjtsenek egy-egy projekthez.

Már többször gondoltam rá, hogy kitehetném az osztályom ajtajára a „Művészbejáró” táblát is. Diákjaim között ugyanis nemcsak földmérők és geológusok vannak, hanem versmondók, táncosok, énekesek, zenészek is.

A zenészek közül Péter Dánielt (12.Dg)  mutatom most be, aki egymaga egy egész zenekart képvisel, annyi hangszeren játszik. Szinte bármilyen - dallamkeltésre alkalmas ­- hangszert képes megszólaltatni. Játszott már harsonán, trombitán, klarinéton, furulyán, de ért a dobhoz, zongorához, gitárhoz is.

Kovács Klementina 14. B osztályos tanuló. Kedves, mosolygós arcú fiatal lány, aki magáról is azt vallja, hogy örök optimista. Túl van már az érettségin, mégpedig szép eredménnyel. Őt kérdeztük az elmúlt négy évről és a további terveiről. 

- Hogyan lettél vízműs?

- Már általános iskolában eldöntöttem, hogy építész szeretnék lenni. Nagybánhegyesen lakom, így szerencsére nem kellett messzire mennem, hogy az érdeklődésemnek megfelelő szakközépiskolát találjak. Gimnáziumba nem szerettem volna járni, mert ott csak egy érettségit kaphattam volna, itt a Vízműben pedig szakmát is kapok.

Osztályunk már hetek óta nagy izgalommal várta azt a pillanatot, amikor közösen főzhetünk. Sajnos az idő eddig nem igazán kedvezett nekünk. Végül november első hetében minden a közös főzés mellett szólt. Készen álltak a hozzávalók, az időjárás és az osztály hangulata is megfelelő volt. Míg mások utolsó óráikon vettek részt, mi szépen lassan kezdtünk kipakolni az udvarra.

Az asztalon alig volt üres hely. Műanyag tányérok, villák, szalvéták és rengeteg konzerv foglalta el a helyet. A fiúk felállították az állványt, és kezdődhetett a bográcsozás.

Nagy szerencse, ha az ember olyasvalamivel foglalkozhat, amiben örömét leli. Meggyőződésem, hogy ez kihat az élet többi területére is. Legyen szó hobbiról, sportról vagy éppenséggel a szakmáról.

Erről a témáról beszélgettünk Csomós Tamás 10. D osztályos tanítványommal, akit már második éve ismerek. Azt tudtam róla, hogy versenyszerűen táncol, azonban azt nem, hogy mióta és mennyire komolyan.

Kérdésemre válaszolva elárulta, hogy édesanyja még 8 éves korában íratta be egy tanfolyamra, ahol standard és latin táncokkal ismerkedhetett meg.

Október 18-án vízműsök sokasága töltötte meg a vasútállomás nagy várótermét. Mindenki csinosan felöltözve, teli kíváncsisággal várta a berobogó vonatot. A várakozás sajnos egy kicsit hosszabbra nyúlt, mert a vonatunk majdnem fél órát késett. Ez azonban mit sem rontott a hangulatunkon. Az egyik kabinból jobban áradt a felszabadult nevetés, mint a másikból. Szerencsére az Erkel Színház nagyon közel van a Keleti pályaudvarhoz. Még tíz perc sétára sem volt szükség, és megpillantottuk a szépen felújított épületet. Az Erkel Színház egy igazi építészeti remek. Kívülről és belülről is gyönyörű. Hatalmas terek jellemzik, és a díszítés is nagyon szép.

A Vásárhelyi Pál Szakközépiskola mindig nagy szeretettel várja a nyolcadik osztályosokat a nyílt napokra. Ebben az évben már volt, és még lesz is lehetőségük az érdeklődőknek, hogy bepillanthassanak az iskola falai között folyó munkába. Ilyenkor meggyőződhetnek saját szemükkel is arról, hogy milyen gazdag eszköz- és műszerkészlet áll az itt tanulók rendelkezésére. A nyílt napokon nemcsak az órákat tartó tanároknak, hanem a vendégeket kísérő diákoknak is nagy szerep jut. Milyen a nyílt nap diákszemmel? Erről kérdeztük az érettségi előtt álló Csizmadia Szonját.

2013. október 12-én (szombaton) megrendezésre került a IV. GPS- szel támogatott tájékozódási verseny, melyen az általános iskolások megismerhették a GPS navigációs technológiát, Békéscsaba védett természeti kincseit és nevezetességeit.

Reggel 8 óra után már megjelentek az iskola aulájában az első csapatok, hogy részt vegyenek a rendezvényen. Nem sokkal 9 óra után Török Árpád igazgató úr köszöntötte a versenyzőket és a kísérő tanárokat. A megnyitó után egy rövid tájékoztató következett a verseny menetéről, majd a csapatok képviselői kihúzták az indulási sorszámot.

Komoly előkészületek után eljött a nagy nap, a 40 éves érettségitalálkozónk napja: október 12.

Eredetileg osztálytalálkozót terveztünk, aztán előbb a D, utána pedig az A és a B osztály is csatlakozott hozzánk, így a végén évfolyam-találkozón vehettünk részt. A mi osztályunk tagjainak összegyűjtését Török Árpád vállalta magára, az esti vacsorát pedig én szerveztem az évfolyamnak a FEK-ben, ahol 90-en voltunk.

Nemrég a Dél-Tiszántúlon akadtak bokros teendőim: három településen sikeresen elintéztem dolgaimat, s már csak az utolsó faluba kellett eljutnom. Három útvonalon tehettem ezt meg. Ha nyugat felé kerülök, 35 km, ha keleti irányba fordulok, 32 km az út. Alig láthatóan szemembe ötlött a térképen egy rendkívül szerény színezéssel jelzett út: ez csupán 7 km. Próba, szerencse, ezt választom! Járgányomba pattantam, és uccu neki…

Szeptember elején White Anikó tanárnő megkeresett azzal a hírrel, hogy a 16. Csabai Kolbászfesztiválon a Vízmű is képviseli magát két csapattal az „ifjúsági gyúró” versenyen, és megkérdezte, csatlakoznék-e a csapathoz. Nagyon örültem a kérésnek, és egyből igent mondtam.

Garabonciás után elkezdődött a szervezkedés. Szükségünk volt darálóra, kolbásztöltőre, vágódeszkára, késekre és fűszerekre. A kolbászfesztivált megelőző egyik nagyszünetben összegyűltünk és megbeszéltük, hogy ki, miből, mennyit tud hozni.