El sem hiszem, hogy végre túl vagyok a műtéten, és tudok dolgozni. Mindenki azt gondolná, hogy milyen jó pihenni otthon, csak filmeket nézni, olvasgatni, Playsatiton 3 konzolon játszani a hétköznapokon. Ez így is van, egy darabig.., de eljön az a pillanat, amikor már semmi sem köti le az embert, és szeretne visszatérni a megszokott kerékvágásba.

Egy igazán jó verselemzés az internetről azoknak a figyelmébe, akik attól félnek, hogy a magyar érettségin nem tudnak eleget írni.

A boci-boci tarka verselemzése:

Boci, boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: A A B B.

Az Etna egy 3340 m magas vulkáni felépítmény az Olaszországhoz tartozó Szicília szigetének északkeleti részén, a mediterrán Messina és Catania városai között. A vulkán nagyszerű látványa, a környék mediterrán klímája, a vulkáni málladékkal kevert kiváló talajok és az azon termő szőlők és gyümölcsösök, a városok történelmi látnivalói és hangulata méltán teszik Európa egyik legvonzóbb területévé. De vigyázat! A 2013-ban az UNESCO Világörökség listára is felvett, paradicsomba illő táj felett egy haragos vulkán őrködik, amely ha úgy tartja kedve, megmutatja erejét.

Kik csinálják az új iskolarádiót? Hogy lehetett erre jelentkezni? Kérhetek számot? Hangoztak el a kérdések, sok mindenkitől manapság. Így mint felelős iskolarádiósok, igyekszünk körültekintően megválaszolni a kérdéseket, és egy kicsit bővebb információt adni magunkról.

Mint érettségi előtt álló diákok sokszor gondoltunk arra, hogy milyen jó lenne, ha az órák közti szünetek nem csak a tanulásról és a beszélgetésről szólnának. Évek óta figyelemmel kísértük az iskolarádió alakulását, és személyes tapasztalatunk, hogy mikor reggelente beléptünk az iskola kapuján, és szólt a zene, akkor sokkal nagyobb lelkesedéssel kezdtünk hozzá a napi munkához. Idén nem is teketóriáztunk, megragadtuk az adódó alkalmat, és megpályáztuk a diákrádió működtetését. Leadtuk a pályázatunkat igazgató úrnak. Röviden leírtuk céljainkat, megvalósítandó terveinket.

Nem nehéz észrevenni, hogy iskolánk igazgatóhelyettese, Schnider György tanár úr mennyire elhivatott szakmája iránt. Eddigi munkájáról, tapasztalatairól kérdeztük őt.

- Miért választotta a mérnöki pályát?

- Véletlenül döntöttem emellett. Barcson jártam gimnáziumba, ahol a matematika és a rajz érdekelt. Eredetileg művészeti pályára készültem, de sajnos nem vettek fel a Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskolára.

Működik Oroszországban jó húsz éve egy iskola, amely felrúgja a megszokott sémákat, amelyeket az oktatáshoz kötünk. Nem a tanárok, hanem a diákok tartják az órákat.
Tanuló-szakcsoportok vannak, témánként, például kémia, történelem, biológia stb. A gyerekek maguk választják ki, melyik szakcsoportba szeretnének tartozni. A konkrét tananyag nincs leírva, a csoportok maguk dolgozzák ki azt tankönyvekből, majd megtartják az órákat.
Hozzá kell tenni, hogy ide felvételivel jutnak be a gyerekek, tehát kiválogatják azokat, akik alkalmasak erre az önálló kutatásra.

Ásványokat tanulmányozni igazán megtisztelő feladat, de azokat megkeresni és egy több ezer darabos gyűjteményt létrehozni, az élmény. Ennek az izgalmas és szépségekkel teli hobbinak hódolunk már évek óta.

Virók András: A tudományok már kisgyerekkorom óta érdekelnek. Emlékszem még, mikor óvodába jártam, vita volt közöttünk arról, hogy léteztek-e vagy sem dinoszauruszok. Már akkor magával ragadott a téma, és elkezdtem autodidakta módon tanulni róluk. 8 évesen döntöttem el, hogy geológus akarok lenni. Ami a geológia és a Vízmű felé sodort az az volt, hogy apukám régebben hozott haza ásványokat, azok nagyon megtetszettek, és persze az is meghatározó volt, hogy apukám is ebbe az iskolába járt.

Mint minden évben, most is megrendezésre került a kollégiumi asztalitenisz bajnokság.

November 14-én délután az ebédlőt 3 pingpongasztal foglalta el, mely a verseny színhelyéül szolgált. A 18 versenyző közül 2 embert emeltek ki a tavalyi eredményeik miatt, akik a 2. fordulótól vettek rész a versenyben. Köztük volt a kétszeres bajnok is, Szőke Krisztián.

Az elmúlt hétvégén abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy találkozhattam a kedvenc írónőmmel, a békéscsabai gyökerekkel rendelkező Szurovecz Kittivel. A barátnőimmel immár harmadszorra mentünk együtt Budapestre az A38-as hajóra, ahol a könyvbemutatót rendezték.

Az eseményt három írónő szervezte, Szurovecz Kitti, Benina és Spirit Bliss. Sokan jöttek el, hogy találkozhassanak az írónőkkel, dedikáltathassák könyveiket vagy akár csak végighallgassák a bemutatót. Én igazából Szurovecz Kitti miatt utaztam Pestre.

Az iskolaújság utolsó számában a nyáron külföldön szereplő diákjainkról írtam. Hajdu Imre (10. E) a Mezőberényi Ifjúsági Fúvószenekar tagjaként Németországban lépett fel. Hosszú út vezetett odáig, és most nem csak a megtett kilométerekre gondolok...

Imre zenei pályafutása az általános iskolában akkor kezdődött, amikor a zeneiskola tanárai bemutatták a kisdiákoknak a különböző hangszereket, és neki nagyon megtetszett a trombita hangja. Természetesen elkezdte a zeneiskolát, ahol már 8 éve tanul.

Amatőr futó révén minden, a futással kapcsolatos hír megragadja a figyelmemet. Ilyen volt a Görögországban zajló Spartathlon eredményhirdetése is. Idén, - 2011 után másodszor -  ismét egy magyar induló nyerte a női mezőnyt, Lubics Szilvia, 28:03:04 idővel. (Hogy teljesen egyértelmű legyen: 1 nap(!), 4 óra, 3 perc 4 másodperc alatt futotta le a távot.)

A versenyről röviden: egy 246 kilométeres ultramaraton futóverseny Athén és Spárta között. 1983 óta évenként rendezik, szeptember utolsó pénteki rajttal. 2012-ig 100 magyar teljesítés volt, ezzel az országok abszolút rangsorában 6. helyet foglaljuk el. Mielőtt még a kedves olvasó belelkesedne, én nem tervezem ezen a versenyen való indulást, de más terveim vannak.