Helyszín: Valahol Európában. Idő: Most. Adott két harmincas srác. Az egyik vándorol épp, a másik megérkezett. Az egyik keresgél, a másik már megtalálta. Két idegen. Mi a kapocs kettőjük között? Miért találkoznak épp itt, épp most? Mit tud adni egymásnak ez a két ember? Ha az egyik enni kér, a másik ad? Ha az egyik nem találja a szavakat, a másik adja a szájába? Mi a közös bennük? Otthont keresnek és szabadságot. Hol az otthon, mi a szabadság? A "Te" szerint pénz kell, jó lét, és bor. Az Én mást akar, többet. Hogyan érnek össze az álmok? Ki a kivándorló és ki a bevándorló? Hogyan kell élni, milyen nyelven kell beszélni itt és most, Európa közepén ahhoz, hogy biztonságban, szabadságban élni tudj?

A 12. évfolyam diákjai elérkeztek a véghajrához. Vizsgalázban égnek, zajlanak az utolsó ,,felmondások”, próba érettségik, készülnek az utolsó beadandók. Hamarosan kezdődik az érettségi.

Van azonban valaki, aki itt a véghajrá idején még gyorsan beírta magát az iskola történelmébe. Tóth Lajos 12. E osztályos diákunk a Debrecenben megrendezett XIII. Közlekedésbiztonsági Kupa Országos Döntőjén az előkelő 3. helyen végzett.

Ma délután útjára indult a 24. Jókai-napok eseménysorozata. A jelentős médiaérdeklődés mellett kezdődő rendezvényen sok neves vendég is megjelent, de a jókais kollégisták is teljes létszámban képviseltették magukat.

Március 22-én, a víz világnapján - egyéb rendezvények miatt - nem tudtuk megrendezni a Vízműben tanuló vízügyi és környezetvédelmi szakos diákok szakmai napját, így erre „félúton” a víz világnapja után, illetve a Föld napja előtt került sor.

Megint csörög. (Itt nem lehet dolgozni!) Ki lehet az? Ó, ezt fel kell venni! Pestről hív egy régi harcostárs, a Vízmű nagy barátja. Szaktekintély. Már a nyolcvanas években is járt hozzánk. Órát látogatott, szakértett, azóta is számtalan alkalommal volt nálunk vizsgaelnök.

- Szia! Mizu?

- Szeretnék gratulálni. A vízműsök taroltak az országos szakmai tanulmányi versenyen. Mindent elvittek, amit lehetett.

- Mindig jók voltunk. :)

Számomra pl. egyes diákjaim érdeklődési területe.
Amikor az első világháborúról tanultunk a 11. D osztállyal, szorgalmi feladatként beszámolót készíthettek a korabeli haditechnikai újításokról. Ekkor tudtam meg, hogy az osztályban ketten is foglalkoznak makettépítéssel. A következő beszélgetés velük, azaz Horváth Csabával és Király Jánossal készült.

Idén tavasszal is elérkezett a végzős földmérők szakdolgozatának elkészítési határideje. Ebben az évben elsőként Marti Dánielnek sikerült befejeznie a munkáját, és végső formába öntve leadni. Érdekes és látványos témát választott, ezért szeretném rövid összefoglalóját bemutatni. A háromdimenziós épületfelmérés az elmúlt éveket tekintve igen népszerű téma. Készült már a Vízműben hasonló felmérés víztoronyról, középületről, körgátról. Lássuk Dani választását!

A Víz Világnapja alkalmából, az Országos Vízügyi Főigazgatóság közreműködésével, iskolánk vizes tanulói közül 45-en ellátogathattak az esztergomi Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumba. Kovács Róbert kollégám is velük tartott, őt kérdeztem az élményeiről:
- Hogyan kerül egy földmérő a csapatba?
Nos, kísérő tanárnak kértek fel a kollégák, de azt is el kell mondani, hogy a földmérés is igen szorosan kapcsolódik az építőiparban minden ágazathoz, hiszen a vízügyi létesítmények (mint minden más építmény) felmérése, kitűzése esetén elengedhetetlenek a földmérési ismeretek, vagy egy földmérő mérnök jelenléte.

A bajai Eötvös József Főiskola (EJF) hallgatói közül korábban sokan a Vízműben koptatták a padokat, ahogyan a Deák utcában ma tanítók közül is „vizesként” ebben a felsőoktatási intézményben tanultak tovább. Iskolánk jó alapokat ad az ez irányban továbbtanulni vágyóknak. Ez nem önreklám - volt diákok mondják. Ma is sok vízműs készül arra, hogy sikeres felvételi után Bajára jusson, hogy a „vizesek mekkájában” tanulhasson tovább.

Amióta az iskolába jöttem dolgozni, azóta közöm van a Budapesten, a Hungexpo Vásárközpont területén megrendezett kiállítás meglátogatásához.

Régi ez a kapcsolat, mivel már vízműs diák koromban jártam a Construmán, ami nem más, mint egy építőipari szakkiállítás. Most tanárként szervezem az évenkénti kirándulást, amely ebben az évben is a 12. és 14. évfolyamos magasépítő szakos diákokat érinti.

Egy este hív a településünk polgármestere, sürgősen szüksége lenne a terepjáró polgárőrautóra, mert a mentők nem tudnak elmenni egy sáros, vizes dűlőúton egy idős, beteg nénihez. Ezt sikerül gyorsan rendezni, és hirtelen támad egy ötletem, írok arról a munkáról, amelyet a polgárőrök végeznek a mindennapokban, és ahová a fiatalabb korosztálynak - a középiskolásoknak - is lehetősége van bekapcsolódni a 2015. évben módosított polgárőr-törvény szerint, mégpedig ifjú polgárőrként.