Meleg szeptemberi szombat délután. A Deák utca csendes, de kattan a zár, és a Vízmű nehéz tölgyfa kapuja kinyílik. A gondnok kilép az utcára, kiteszi a fonott szemeteseket, eloltja a hétvégére bekapcsolva hagyott utcai villanyt. Várja a vendégeket.

A megbeszélt időpontban az iskola előtt várt minket a busz, hogy elkezdődjön a gyakorlat záróhete, amelyet Baján tartottunk. 4-5 óra éneklés, nevetés és egymás oltogatása után megérkeztünk a szálláshelyünkre. A fárasztó utazás levezetéseként - miután elfoglaltuk a faházakat - elmentünk felfedezi egy kicsit a szigetet, amely a város szívében található.

Az ország számos iskolájához hasonlóan szeptember 1-jén a Vízműben is becsengettek. A tanévnyitó ünnepély - a korábbi hagyományokhoz illeszkedően - most is 9 órakor kezdődött.

A Himnusz és a vers után Török Árpád leköszönő igazgató mondott beszédet. Összefoglalta az év első felében lezajlott igazgatói pályáztatás folyamatát, melynek végén úgy döntött, hogy az iskola irányítását egy új, fiatal, tehetséges iskolavezetésnek adja át. Megígérte, hogy az új vezetőket korábbi tapasztalatait felhasználva széleskörűen támogatni fogja.

Idén már 70 éves lesz a forint. Az EU csatlakozás idején még azt gondolhattuk, hogy csak néhány éve van hátra, de magas kora ellenére sem várható, hogy egyhamar nyugdíjba vonul. Születése idején 1946-ban, amikor az elinflálódott pengőt váltotta, még aranyalapú fizetőeszköz volt. Az akkori forint 0,0757575 gramm arannyal volt egyenértékű, azaz mai értéken számolva 750 forintot ért. A hetven év alatt, ahogyan a forint „öregedett”, egyre nagyobb címletek jelentek meg, az érmék és bankjegyek többször is új külsőt kaptak. Fiatalabb korában váltópénze is volt, a fillér, de ezeket az érméket még 1999-ben bevonták. A nemrég megjelent új húszezres is jelzi, hogy a forint várhatóan még sokáig velünk marad.

Egy talajmechanika óra alkalmával Tóth-Nagy Terézia tanárnő feldobta az ötletet, miszerint a gyakorlatunk legyen Győrben, az egyetemen. Mindenkinek megtetszett a gondolat, hiszen még nem jártunk ott. Azonnal bele is kezdtünk a szervezésbe, tervezésbe, lázban égtünk, hogy vajon eljutunk-e abba a szép városba. Teltek a napok, hetek, és egyszer csak megérkezett a válasz: Igen, mehetünk!

A ballagás után barátok, ismerősök - de gyakran ismeretlenek és ellenségek is - széles mosollyal állapítják meg: „itt a vakáció, a pihenés, a henyélés ideje”.

Hát nem! Több-kevesebb határozottsággal mindig visszautasítom az irigységtől sem mentes, sanda célozgatást; de mindhiába.

A diákok ebben az évben is egyre konkrétabb tervekkel várták a szorgalmi időszak utolsó napját. A befejezést jelző népszerű kicsengetés a Vízműben szerdán délelőtt hangzott fel. A tizenkettedikesek már elballagtak, és a végzősökkel együtt ezen a héten a szóbeli vizsgákon adnak számot a középiskolai és szakképzésben szerzett tudásukból.

A 9-10-11. évfolyam tanulói az udvaron várták az elbocsátó szép szavakat, melyet - az ünnepi verset követően - az igazgató úrtól meg is kaptak. A kiemelkedő szorgalom, tanulmányi és versenyeredmények elismeréseként sok tanuló kapott könyvjutalmat, illetve a vízműsök kék pólóját.

Egy nyakkendős fiú vár rám, kezében oklevél. Mi lehet az, hiszen a vizsgának még nincs vége? Igen, ma van a végzős geológusok szakmai vizsgájának zárónapja, hamarosan bizonyítványosztás. Domokos Sándor, a 14. D osztály tanulója (mert róla van szó) nyelvvizsga-bizonyítványát szorongatja kezében, ezt hozta bemutatásra. A találkozás lehetőséget nyújt arra, hogy néhány percben más komoly dolgokról is szót váltsunk.

Még csak tizedikesek vagyunk, de egyre jobban elmélyülünk a műszaki tudományokban. Az egyik statikaórán a függőhidakról tanultunk, s a példák között tanárunk megemlítette az Öresund-hidat is. A csaknem 8 km hosszú vegyes forgalmi híd a maga nemében a leghosszabb Európában, és néhány éve magam is láttam, amikor átutaztam rajta Svédországból Dániába. Kínálkozik az alkalom, hogy most cikket írjak a látottakról, a különleges Öresund-összeköttetésről, arról a szép utazásról, arról az emlékezetes nyárról.

Életünk egyre nagyobb része bonyolódik az Internet világban, egyre több bizalmas adatunkat tároljuk a számítógépeken, tableteken, telefonokon, internetes tárhelyen, felhőben. Biztonságban vannak ezek az adataink? Mindaddig a többség ezt gondolja, amíg csak a hírekből értesül adatlopásokról, és nem a saját bőrén tapasztalja azt.

Mit lehet tenni, hogy megakadályozzuk azt, hogy ilyen velünk is megtörténjen?

Ritkán látjuk egymást. De van telefon, hívjuk egymást. Képben vagyunk: mi újság, mi történt.

Tényleg! Mit csinálsz? Valami harapnivalót vacsorára. Mit is? Sopszkát …

De jó! Ismeri, szereti, eszébe jut, igénye van rá. Pedig ő nyolc évvel később született. De, hogy is kerül a sopszka az asztalra?

Réges-régen nekünk Bulgária volt a kaland, a tenger, a tengerparti nyaralás.