Mondd, hogy π!

Szerda negyed három. Néhány vízműs, ahelyett, hogy úton lenne már hazafelé, a 31-es terem felé tart. Útközben még egy kávé az automatából, hosszú lesz még az elkövetkező másfél óra.

Ők a tizenegyedikes emelt matekos csapat. Szeptember óta kitartanak, mármint a jobbak. A kevésbé elszántak már bedobták a törölközőt. A gárda nagy részét a 11. B-sek alkotják. Rajtuk kívül a 11. E osztály egy képviselője és egy leányzó a Keményből színesíti a gárdát.

Régi szokás, hogy ünnepek közeledtével köszöntjük egymást. Ha nyomatékot is akarunk adni a dolognak, akkor elbaktatunk a postára, veszünk egy (tucat) képeslapot és elküldjük - rajta jókívánságainkkal.

Az első igazgatói évem akkor volt, amikor mai kilencedikeseink születtek. Decemberben azzal szembesültem, hogy a hagyományos módszerrel nem megyünk sokra.

Nem az üvegház, hanem az üveges terem, a 40-es. (Rossz, aki rosszra gondol.) Az átváltozás még az első félévben történt. Néhány hét elteltével kijelenthető, hogy a tapasztalatok jók.

Az üvegesben többnyire én tartok csoportbontásban angolórákat, ezért kértem, hogy a célnak jobban megfelelve rendezzük be az apró termet. Az asztalokat U-alakzatban rendezhettük el a táblával szemben. Ez sokat segít abban, hogy az angol szóbeli feladatokat párban is gyakorolhassák, de a jobb és bal oldalon ülő diákokkal egyaránt.

Az első szülői értekezlet előtt egy kis izgatottság fogott el, bár nem először voltam ilyen eseményen. Eddig azonban a szülők között, a padban ülve vettem azon részt, most meg nekem kellett a szülői értekezletet megtartani. A találkozót igyekeztem megtervezni, tudtam, hogy a szülői értekezletre is készülni kell. Talán még jobban is mint az órákra. Itt számtalan kérdés vár rám, és azokra a legkorrektebb választ kell adni. Azt is tudtam, hogy a hosszú szülői értekezletek sem jók, de a túl rövidek sem.

Osztálykirándulásra minden diák szívesen megy, főleg ha ez egy “ajándék” szabadnapon történik, amikor a többiek az iskolában esetleg éppen dolgozatot írnak. És ha a kirándulók még anyagi támogatásban is részesülnek, akkor tényleg elmondhatják: ajándék ez a nap.

   A Csabagyöngye Kulturális Központ nyitóhetének keretében január 24-én megrendezésre került a SuLink 2, amiből persze a vízműs diákok sem maradhattak ki. Egész napos szórakoztató programok és vetélkedők várták Békéscsaba diákjait.

   Az egyik DÖK gyűlésen értesültem a SuLink 2-ről, hamar felfigyeltem rá, hiszen a helyszín az újjáépített Ifiház volt. Várakozásaimat felülmúlta az, amit láthattam: kijelenthetem, hogy sokszínű, korszerű, szép hely. És akkor szépen sorban, hogy mi is történt:

Értékes adományban részesült a Vízmű az elmúlt hónapban. Kozák István vegyész úr megajándékozta intézményünket egy általa kifejlesztett és szabadalmaztatott karbonátmérő műszerrel, így támogatva az iskolánkban folyó geológiai technikus képzést.

A mérőműszer kiválóan alkalmas oktatási, illetve demonstrációs célokra, mivel minimális oldószer használata mellett gyors és pontos mérések elvégzését teszi lehetővé.

A téli szünet első napjaiban az osztályom minden tagja kifejezetten örömét lelte abban, hogy nem kell korán kelnie, mivel ez a reggelek legnehezebb része.
Ekkor mindnyájan a pihenést és a barátokat soroltuk előre, nem az iskolát. Lassan a karácsony ideje is eljött. Az utcákat gyönyörűvé tették a házak ablakába kirakott fények és díszek. Mindenki vidáman és békésen ünnepelte a karácsonyt a családjával, és örültek a díszekkel elhalmozott fa alatt lévő ajándékoknak, melyeket a Jézuskától kaptak.

Az Országos Szakmai Tanulmányi (OSZTV) verseny előtt, nemrég egy házi versenyen mérték össze tudásukat a földmérő szakos technikus jelöltek. Ezen az eddig tanult szakmai ismereteikről kellett számot adniuk a tanulóknak.

A helyi nagy Tesco-ban kisbevásárlást tettem. Szokásom szerint azt a pénztári sort kerestem, ami a legütemesebben fogy. Jól választottam, de … amikor én következtem … a pénztárgép mögül Pintér Fruzsina 14. Dvü osztályos tanulónk köszönt rám. Meghökkenésemet mosollyal viszonozta a pitvarosi lány, és készséggel válaszolt feltörő kérdéseimre.

Tavaly decemberben kollégámmal, Bánszky Jánossal beszélgettünk túraélményeiről, Erdélyről és a táj szépségéről. Mivel ő és családja már rutinos túrázó, történeteivel felkeltette érdeklődésemet, ezért egy rövidebb túra reményében ellátogattunk Erdélybe, a Bihari-hegységbe. A közkedvelt aranyosi sípálya közvetlen közeléből indítottuk az utat. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, verőfényes napsütésben gyönyörködhettünk a hó födte tájban. Perei Árpád vezette csapatunkat, aki élménybeszámolóival és sok érdekes történettel szórakoztatott bennünket.