Augusztus közepén már a legtöbb diák és pedagógus fejében is megfordul a gondolat: közeledik a szeptember, amikor a gólyák elrepülnek. Az én egykori kisgólyáim is lassan készülődnek, bár legtöbben még nem a „hosszú útra”, hiszen egy tanévre a Vízmű padjaiba térnek vissza. A velük töltött négy év vidám és nehéz időszakait, pillanatait idéztem fel ezen a kissé hűvös augusztusi napon.

Pár éve olvastam először egy érdekes próbálkozásról, a sörkollektornak elnevezett napenergia begyűjtő berendezésről. Akkor csak elraktároztam, mint érdekességet, de azért mindig ott motoszkált a fejemben, mint házilagos barkácseszközökkel megvalósítható dolog.

A berendezés lényege röviden: sörösdobozokból csöveket készítünk, melyeket feketére festve egy üveg vagy polikarbonát borítás mögé helyezve felmelegít a napsugárzás. A meleget a csövek belsejében áramló levegő továbbítja a ház légterébe.

Ez is az idén történt…

Geológus terepgyakorlat a Bakonyban
Az őszi és tavaszi szünet a geológusok számára már több éve rendszeresen 2-3 napos terepgyakorlattal kezdődik. Ezek a napok nem csupán kirándulások, hanem komoly szakmai munkát is jelentenek tanulónak, pedagógusnak egyaránt.
Mivel stratégiánk része, hogy bővítsük kapcsolatainkat működő cégekkel (bányavállalatokkal, nyersanyagkutató cégekkel, és nem utolsó sorban potenciális szálláshelyekkel), így mára már több „bejáratott” helyszínünk is van, amit rendszeresen felkeresünk ilyenkor.

Barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, kollégákkal és diákokkal telt meg a városházi díszterem azon a forró júliusi szombaton, amelyiken az anyakönyvvezető előtt kötötte össze életét a Vízmű két ifjú tanára. Bogdán Tamás és Gondi Melinda ünnepélyes keretek között mondta ki a boldogító igent, majd a városháza udvarán fogadta a tiszteletükre megjelent vendégek jókívánságait. Ezután a násznép néhány fotó kedvéért a Kossuth térre vonult. Itt a hosszas felvezetés után elröpített menyasszonyi csokor Juhász Julcsit találta meg. Aztán pedig kivilágos-kivirradtig…

Sok boldogságot kívánnak a vízműsök!

Június utolsó napjaiban, a szakmai és érettségi vizsgák végeztével az embert szomorúság tölti el. Végzős diákjaink kirepülnek, mert a tanulmányi követelmények teljesítése után máshol más feladatok várnak rájuk. Az itt töltött négy (többnyire öt) év alatt egy nagy család tagjai lettek, a napi kapcsolat most megszűnik velük, de ez az élet rendje. A beiratkozás napján azonban a szomorúságot öröm váltja fel. Itt a következő évfolyam, idővel őket is úgy fogjuk szeretni, mint a most távozókat.

Iskolánk első végzős évfolyama 1954-ben érettségizett. Azóta sok idő eltelt, és az érettségire vonatkozó szabályok is sokat változtak. A legjelentősebb átalakulás 2005-ben történt, amikor bevezették a kétszintű érettségit. Lehetőség van arra is, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése előtt, illetve ezt követően is vizsgázzanak a jelöltek egyes tantárgyakból. Tehát az érettségi vizsga már nem egyszeri és megismételhetetlen.

Június 16-án szombaton izgatottan vártuk már azt a mondatot, hogy a „2011-2012-es tanévet lezárom!”. El is hangzott. Mindenki arcán mosoly ragyogott! Itt a nyár! A 10. A-nak viszont ez most egy kicsit többet jelentett, az erdélyi kirándulás kezdetét. Végre eljött az idő.

Hosszú volt az út, a Királyhágó után végül áttörtek buszaink a vadregényes szurdokon, és megérkeztünk a Jád-patak völgyébe. Gyönyörű hegyek, patak és a Lesu-tó fogadott minket. A völgyben rengeteg kedvesen integető és quadon száguldozó őslakossal találkoztunk.

Itt állok az ódon nagykapuban, amely még - várva a látogatókat - résnyire nyitva van. Jönnek is az érettségiző fiatalok és tanáraik reggel még nagyobb, később már kisebb csoportokban azon tanakodva, hogy mennyire szerencsés tételt húztak és milyen érdemjegyet kapnak majd ezért a teljesítményért. Az érettségi előtti izgalmak a vizsga utánra elcsendesülnek és baráti beszélgetéssé szelídülnek.

A kapu a tanévzárón várta utoljára tárva nyitva a diákokat és tanáraikat. Akkor ünnepélyesen elbúcsúztunk a tanévtől, mindenki átvehette az osztályfőnökétől a megérdemelt bizonyítványt, jutalmat, és sietett haza, hogy elfelejtse egy kis időre az iskolát. Néhány osztály izgatottan várta a tanévzáró végét, mert osztálykirándulásra indultak.

Éppen elrajtolt a Békéscsaba – Arad – Békéscsaba szupermaratoni futóverseny, mikor nekiláttam cikkem írásának. Az indulók között ott volt Botos Zsolt 11. B osztályos tanulónk is, akit szeretnék nektek bemutatni.

Iskolánk 2012. június 16-án, szombaton tartotta ünnepélyes tanévzáróját. A meleg nyári nap elől a Vízmű gesztenyefáinak árnyékába húzódott az iskola népe, hogy méltó módon tudjon visszatekinteni az elköszönő tanévre.

Török Árpád igazgató röviden összefoglalta az eseménydús kilenc hónap eredményeit, külön kiemelve az iskola diákjainak nagy visszhangot kiváltó sikeres színházi szereplését. A Békéscsabai Jókai Színház nevében Gulyás Attila is köszöntötte az intézmény ifjú „művészeit”.

Pedagógusnap alkalmából újra elvarázsolt bennünket a 10. D osztály ünnepi műsorával.
Elámultunk Drimba Máté tánctudásán, aki inaktelki legényest mutatott be. Jót mulattunk Virág Enikő felolvasásán, ő Karinthy Frigyes A rossz tanuló felel című karcolatát adta elő. Megcsodáltuk többek között azokat az osztályképeket is, amelyeket a strandon tartott rendkívüli osztályfőnöki órán készítettek. Jó volt látni a teadélutánt felidéző mosolygós arcokat.
          Meghatódtunk az osztály közös éneklésén és megettük a „jópofa” és finom muffint.

Köszönjük!

OTJ