Ezévben is megrendezésre került iskolánk kollégiumában a Jókai napok elnevezésű programsorozat, melyet immáron 22-jére élvezhettek a kollégisták. A programok ez alkalommal 3 napon át tartottak, 2014. április 23-án, 24-én és 29-én.
Április 23-án, szerdán őszi szünetről frissen visszatérve, alig vártuk, hogy végre elkezdődjön eme neves esemény. Délután 15:30-kor a portán összegyűlt diáksereg előre jelezte az izgalmat és kiváncsiságot, mely e két napot folyamatosan körül ölelte.

Az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Építész Diákkonferenciának az idén Losonc (Szlovákia) adott otthont április 25-27-én. A konferencia célja: nemzetközi szintű találkozót biztosítani az építészeti hagyományok után érdeklődő diákok részére, melyen megismerkednek egymással, miközben szakmai előadásokat hallgatnak meg a rendező iskola diákjainak előadásában, valamint helyi építészeti és kulturális nevezetességeket tekintenek meg szakmai kirándulás keretében.

Az idei diákhét egyik meglepő záróakkordja volt egy fizikai témájú előadás. Kérésemre egy barátom és kollégám Medvegy Tibor tanár úr a veszprémi Pannon Egyetemről ellátogatott az iskolánkba és elhozta nekünk a „Kísérletek fagyos tájakon” című előadását.

Az előadás témája a folyékony nitrogén és vele elvégezhető sok érdekes és tanulságos kísérlet. Műszaki iskola lévén nem volt véletlen a nagy érdeklődés, így több mint 120 diák előtt mutatta be a tanár úr a közel -200°C-os folyékony halmazállapotú nitrogén sok meglepő tulajdonságát.

Május elsején tíz órakor megszólalt a csengő az iskolában. A tizenkettedikesek már nagyon sokszor hallották ezt az acélos hangot, de ez most nem a tanóra kezdetét vagy befejezését jelentette, hanem jelzés volt arra, hogy elindulhatnak, és virágcsokrokkal a kézben végigjárhatják iskolájuk feldíszített tantermeit, válthatnak egy mosolyt a tiszteletükre felsorakozott iskolatársakkal. Rengeteg emlék fűződik e falakhoz, diáktársaikhoz. Izgalom a dolgozatok és felelések miatt, és a kellemes beszélgetések emléke a szünetekben.

Ebben az évben már kétszer olvashattatok a vízműs diákok sport sikereiről. Szó volt már a fiú kosárlabda és röplabda eredményekről. Szerencsére a fiatalok nem álltak meg, továbbra is szállítják az érmeket.

B33-ban (lényegében ez a streetballt jelenti, 1-2 szabály eltérés van a két sport között) elindultunk diákolimpiai és a szövetség általi kiírásban is, előbbin a 3. helyezést szereztük meg, utóbbin a negyeddöntőig jutottunk. A csapat tagjai: Hortobágyi Viktor, Lipcsei Imre, Lipták László, Szabó Péter és Kovács Patrik.

Leány kosárlabdacsapatunk a városi bajnokságban indult, ahol egészen a döntőig menetelt, ahol nagyon szépen helyt állt, de végül a Széchenyi csapata kicsivel jobbnak bizonyult, így ott az ezüstérmet szereztük meg. A csapat tagjai: Szekeres Barbara, Zvara Evelin, Krizsán Tünde, Pongrácz Szilvia, Szabó Nikolett, Borok Andrea, Maja Kitti.

Iskolánk fölmérő szakos tanulói minden évben részt vesznek az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen. A sikeres helyi forduló után hárman is bejutottak az országos döntőbe. Hazánk egyik legszebb városa, Székesfehérvár adott helyet a megmérettetésnek április első két napján. A három fiú Müller Nóra tanárnővel és Nagy János tanár úrral utazott a helyszínre. Mindannyian nagyon izgatottak voltak.

Április 14-15-én ismét a diákoké volt a főszerep. A három párt tagjai már hétfőn korán reggel a díszteremben sürgölődtek, némi gondolkodás után a sátrak tartozékai is a helyükre kerültek. A versenyzők mindent megtettek, hogy elnyerjék a diáktársak támogatását.

Eljött a tavaszi szünet. Az idén nagyot teljesítettünk, hiszen január óta tizenötször kezdtünk új hetet. Ezalatt az idő alatt nagyon sok minden történt. Lezárult az első félév, és megkezdődött az év végi jegyekért folytatott küzdelem. Számos tanulmányi versenyen vagyunk túl, melyeken nagyon szép eredménnyel végeztek tanulóink. Sokan bejutottak a megyei illetve az országos döntőkbe. A tanulmányi versenyek mellett iskolánk csapatai szépen teljesítettek a fociban, a kosárlabdában és a röplabdában is.

Van egy csapat, inkább csak csapatka, vagy leginkább egy mag. A minap döbbentem rá, helyesebben számoltam utána, hogy a kosárlabdacsapatunk 18 éve töretlenül működik. 18 éve minden péntek este (leszámítva egy-két kényszerből vagy olykor örömmel kihagyott alkalmat) ugyanaz a forgatókönyv. Munkából haza, gyors vacsora kora este, többi családtag, gyerekek eligazítva, labda, sportszerkó a táskába és irány a tornaterem. ½ 8-kor kellemesen (néha túlzottan) elfáradva haza.

1964 óta április 11-e a költészet napja hazánkban. Országszerte nagy lelkesedéssel készülnek a rendezvényekre. Művészek, diákok, gyerekek szavalják a magyar költészet legszebb darabjait. A modern technika révén már a távolság is legyőzhető. Az ország bármely pontjáról be lehet kapcsolódni az egész napos versmaratonba.

Nézem, ahogy dolgoznak. Jó látni a töprengő arcokat, okos tekinteteket, az elmerülten gondolkodó diákokat. A rutinos versenyzők gyorsan átfutják a feladatlapokat. Ők a legkönnyebbnek tartott szövegekkel kezdik a munkát, hogy több idejük maradjon a nehezebb megoldásokra. A többség azonban sorban halad, gyorsan megtelnek az üres lapok. Néha lopva körbenéznek, ki melyik oldalnál tart.