Egy kis kulissza mity-maty, hogy mégis miképp telik egy-egy jól sikerült alkotásban gazdag este. Vágjunk is rögtön a közepébe. Egyszer volt, hol nem volt.
Éppen nagyban dolgoztunk egy eldugott beton focipályán, észrevettük, hogy hat rendőr jött be a területre, és elkezdtek szimatolni a környéken, bizonyára rosszfiúkat keresve.

Mivel mi nem tartozunk ebbe a kategóriába, nyugtáztuk, hogy itt vannak, és tovább folytattuk a munkát. Ahogy hadonásztunk a zseblámpákkal, és közben komoly agymunkát folytattunk, - természetesen hangosan, hisz nem fogunk esemesezni a mellettünk álló emberekkel -, felkeltette a rendőrök érdeklődését, hogy ugyan mit is csinálunk mi ott. Két jelvényes-inges-szigorú ember megindult felénk zseblámpával, amolyan komoly stílusban (a zseblámpákra egyből rákattantunk, persze lehet, hogy csak én:D).

 

 

• Jó estét! Mit csinálnak itt?
• Jó estét! Fotózunk.
• De ugye nem graffitiznek?

Na, itt rátapintott a biztos úr a lényegre, ugyanis fénygraffitinek hívják a fotóművészet általunk művelt ágát.

• De igen, fénygraffitizünk.

Kis hatásszünet következett, látván, nem a legmegfelelőbb válasz adtuk, az egyszerű ember nem érti, mi a csuda is ez.

• Megmutassuk?
• Igen.

Ezzel a lendülettel Ottó barátunk megragadta az épp tesztelés alatt álló öngyújtónkat (kék LED van az alján), beizzítottuk a fényképezőt, és ment az alkotás. Nem kell nagy dologra számítani ugye, nem beszéltük meg, úgyhogy csak úgy gyorsan improvizált egy angyalkát.

• Ez, ez? Hogy? Valami speciális fényszórót használtok? - jött a reakció.
• Nem, nem, ez csak egy öngyújtó.

A háttérben közeledni kezdett az egyenruhás csoport többi tagja, felkeltette kíváncsiságukat, hogy társaik sokat időznek velünk. Ők is irtó jó zseblámpát használtak. Ekkor a - már mellettünk álló - két rendőr megfordult, és elindult feléjük.

• Figyeljetek, ti már láttatok fénygraffitit? Nagyon jó! Az ott az előbb keletkezett előttünk! - hihetetlen lelkesedéssel hívták őket oda a géphez.

Ekkor Ottó barátom újabb bemutatóra készülődött, hogy az új embereknek is megmutassa tudományát. Annyira tetszett a dolog a rendőröknek, hogy még a zseblámpájukat is felajánlották Ottónak, de ő nem fogadta el. Biztos meg volt szeppenve:), hiszen komoly hivatalos emberekkel van itt dolgunk. Fényképezőgép beizzítva, Ottó a helyén, de várjunk csak. A biztos úr a zseblámpájával megvilágítja Ottót, hogy jobban lássa a levegőbe festett alkotást, amiben az a poén, hogy levegőben semmit nem lehet látni, csak a fényképezőgépen, de ugyebár próbálkozni lehet. Hál' istennek ráébredt, hogy ennek így semmi értelme, ugyanis nem csodalámpával rajzol, csak egy sima öngyújtóval. Alanyunk - szerintem - picit meghökkent, s kikapcsolta lámpáját. Miután - ismét álmélkodva - megnézték a képet, most már valamiféle csodálattal néztek ránk: végre normális emberek! Kreatívak, akik nem barmolják szét a falakat. Nagyon jó! :) Sok szerencsét kívántak, majd udvariasan közölték velünk, hogy nyugodtan dolgozzunk csak, nem zavarnak tovább, majd elmentek.
Ilyenekért éri meg csinálni ezt az egészet: lelkes közönség és még nem is akárkik. Azért remélem, később, amikor a Zsolti fedőnevű részeges karatemester megpróbálja felfogni dülöngélve, hogy mit alkotunk mi ott, akkor is ott lesznek ők, és majd gondoskodnak, ha nem is a mi, de legalább felszerelésünk biztonságáról. Mert bizony, előfordult már, hogy egy illuminált utcaemberke 1,5 órán keresztül követett minket, és nemigen tudtunk tőle dolgozni. De ez már egy másik történet.