A kertben, megannyi virág! Sok a szép tulipán. Pirosak, sárgák, lilák, Hódol nekik a világ.

 De szépségük csak onnan ered,
 Mert anyám nem volt rest.
 Nevelte, öntözte őket,
 Az apró virágtőket. 

 Mennyi odaadás és szeretet!
 Mit anyám szíve rejt.
 Kitartóan aggódik értem,
 És szeret, akármit teszek.

 Én és a testvéreim,
 Mi vagyunk anyánk virágai,
 És ha majd miénk a világ,
 Mi csak neki hódolunk majd tovább.