Az ünnepi évkörön továbbhaladva a farsang időszakához kapcsolódó népszokásokról hallgattuk meg Harangozó Imre néprajzkutatót, aki számos, a moldvai és gyimesi magyarok hagyományos világképével és hitvilágával, az alföldi pásztoraink és földműves népünk hagyományvilágával, hitvilágával foglalkozó könyvet, cikket jelentetett meg.

Az előadás során megtudtuk, hogy a farsang időszaka nem egy állandó időponthoz kötött ünnep, hanem a húsvét, mint mozgó ünnep, időpontjához igazodva számolják ki időtartamát, amely vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Hamvazószerda húsvét vasárnapjától visszafelé számolva a 40. nap, a böjt kezdete. A farsangi mulatságok alkalmat teremtettek arra, hogy az emberek kikiabálják azt, ami bosszantja, bántja őket, így ezt az időszakot használták elődeink a közösségben az egész év folyamán felgyülemlett feszültségek erőszakmentes levezetésére.  Az ismerkedés, párválasztás fontos időszaka volt ez a paraszti életben. Azt tartották, hogy az a lány, aki a farsang időszakában nem talált párt magának, abban az évben nem megy férjhez. De tréfásan figyelmeztették is a lányokat a férjhez menésre. A mulatságok fontos kelléke volt a farsangi fánk, mely alakja, a hozzákapcsolódó hiedelmek, tréfás feladatok is a párválasztás, nemek közötti kapcsolatot hivatottak kifejezni. A délután hátralevő részében a tanulók csörögét sütöttek és jelmezbállal űzték el a telet. 

A hagyományaink felelevenítését a húsvéti szokások megismerésével folytatjuk.